pasek történetei

2010-05-03T22:39:00.003+02:00

Pálinka

Hét azaz hét szilvafa hozta el a vesztet. Gyönyörű tavasz volt tavaly, virágba borultak a fák, s velük együtt az én lelkem is.
Mind a hét szilvafa virított a késő tavaszi napsütésben, csillant rajtuk a nap fénye, mint alagsori kocsmában a neon a feles poháron. Jóvanna, 2 és 4 centes poharak vannak már, mert beleléptünk a nagy tutiba, mondhatná Pilu, hogy "De jó nekem tesi", de nekem a 3 centes stamp marad, a feles meg feles. Abba meg ne menjünk bele, hogy a tavalyi csodálatos erdélyi nyaraláskor négyünk közül csak én tudtam, hogy az űrmérték másfajta a Fogarasi havasok lábánál élő véreinknél, mint nálunk, aki nem hiszi, próbálja ki.
Pityesz barátunk a szilva érésekor még nem volt bevadulva, sííííímán meg lehetett etetni magozott szilvával. Azóta ő is az életünkre tör, alig lehet előle elmenekülni. Pityesz tehát tolta a magozott szilvát, főtt a lekvár a katlanra állított üstön kétszer is, valamikor akkor tájt, mikor a "hobbikertészetet" fel kellett számolni mert nagy lett a sürgés-forgás.
De hát amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is, tehát a feladat adott volt, meg kellett szedni a háznál található hordókat azzal, ami már nem akart lekvár lenni és Pityesz torkán se fért le már. Mi pedig hűségesen szedtük a hordókba, mindnek a tetejét lefojtottuk egy tenyérnyi vastagság mértékű bodza bogyóval, hogy illata is legyen, vagy legalább különbözzünk kicsit mindenkitől.
A hordók színültig teltek, jött az ősz, majd egy igen zord tél, de a hordók mélyén megindult valami. Ennek persze semmi köze a vindofcséndzs-hez, csupán a biológia engedett a törvénynek, és kicsiny baktériumok hada kezdte meg áldásos munkáját, hogy a C6-H12-O6 képletet ily módon C6-H12-O6 --->2CH3-CH2-OH+2CH2.
Eljött a tél vége, ersze mi még mindig fűtöttünk fenn a hegyen, hiába jött el a feltámadás. De a Feltámadásra valami történt a szunnyadó hordókban, a kémiai folyamat végbement.
Első időpont a nagy vegyészhet március 9 lett volna, egy nappal nőnap után, de nem lett belőle semmi, mert katunk fülest egy jobb vegyészről, ki pediglen április 16-án tartotta rendelését, isa ki nopun engem az gólya belepottyantott a szülői ház fészkébe. De ebből sem lehetett semmi, mert odafenn Zeusz másképp rendelkezett (kiváltképp a Titánok haraca mozifilm után mondom ezt így), s lett úgy a helyzet, hogy ama nagy vegyész a középső tavaszi hónap 8-án ért rája, akkor tehettük kegyünket nála. Természetesen nekem akkor éppen a Tűzvédelmi szakvizsgám miatt kellett küzdenem székesfővárosunkban, így lemaradtam a jóról, csak két kannával tudtam már találkozni, melyben a tanúbizonyságoz tévők állították, hogy bíz ebben etanol leleledzik, szilva-bodza aromával, melyek együttes köbtartalmam megüti a 26 litert, továbbá fokolását tekintve az 54°-ot, persze nem Fahrenheit-ben.
Lett is nagy öröm, meg is ágyaztunk a jövevényeknek aszalt szilva, bodza,barack valamint áfonya ágyon, kik pedig elaludának az alsó pince egy rejtett szekrényében.
Nem mondom, annyira nem volt rejtett a szekrény, hogy az Úr 2010-ik esztendejében a parlamenti választásokra utazva ne tudjak magammal vinni annyit, hogy a vetkőzőfülkében már alig láttam a peppert, nem hogy ikszet tegyek. De előtte egy hajléktalant azért megkínáltam jóféle bükki pálinkával, melyet most is meg fogok húzni az Országházas flaskából, hogy jobban menjen az írás.
Kissé marja a torkom, de bánja kánya, jobban esik mint egy gyomortükrözés, mint amit a 30. születésnapomon élvezhettem végig éhgyomorra érkezve a vizsgálóba.
Szóval a pálinka fogy, mint a Hold, hétvégén pedig konyhakertben veteményeztünk, úgy hogy mellette gulyás bográcsban, reggel nekem Sobri Jóska fazonú arcszőrzet formázva és hajrá a veteményezésnek.
Kedvesem főzött, két nagymama segített és pasek volt olyan faja gyerek, hogy zugivott,, mint mikor a Népszigeten megtáncoltatta a menyasszonyt kicsit se tartva az ifjú tetovált férj haragjától.
Bizony mondom néktek a valót:
Ne legyetek zugivók, mert szájon csókoljátok az egyébként kan kutyát és idő előtt ágyba parancsolnak, hogy legyen min gondolkodni.
Egyébként minden el lett veteményezve.
Jövő héten pedig megyünk egy találkozóra, párom remélem addig nem olvassa ezt a bejegyzést, mert ott is zugivásra készülök, és úgy megtáncoltatom, amire még magam sem számítok.

2009-12-03T19:22:00.003+01:00

Huh, rég jártam erre..
Kissé odavan az életem a munkám miatt, de szeretem csinálni, szóval valamit valamiért. Nyomatom vagy inkább húzom az igát egy nagy magyar mamutnál, ami nem éppen nevezhető multinak, no mindegy is.
Lényeg, hogy nagyon boldogan keltem a mai nap, ugyanis Pityesz a kakasunk végre úgy kukorékolt, hogy én is hallhattam.
Iszonyatosan profin nyomja a kishaver.
Ő egy olyan kakas, aki majdnem átlépett az örök búzamezőkre 2 hetes korában, de hála a kedvesem gondoskodó türelmes hozzáállásának, a mai napra egy igazi felnőtt vált belőle. Igaz egyik szemére vak szegénykém, a másikra pedig alig lát, de remélem élvezi az életet.
Minden reggel kivisszük a szabadba, kinn kapirgál egy számára kialakított udvar részen, estére pedig bevisszük a kazánházba, itt van neki a kis hálószobája. Annak idején, mikor élet és halál között lebegett, megígértük neki, hogy ha túléli és rajtunk múlik, sose végzi fazékban, végelgyengülésben fog kimúlni. Ő tartotta magát az egyezséghez, most rajtunk a sor.
S hogy színesebbé tegyük kakas létét, van egy videó, ahogyan a főtt krumplival bírkózik.
A youtube-on úgy lehet rákeresni, Pityesz enni főttkrumpli

Mérőtábor #1

2009-07-10T10:35:00.005+02:00

Kenese. Hogy mellik, hát az most nem fontos. Szerettem volna menni, mert muszáj volt. A történet szempontjából annyit érzek fontosnak megjegyezni, hogy 10 napot kellett eltölteni NYÁRON egyetemi elfoglaltságként itt, aminek a végén osztályzatot kaptunk és még a leckekönyvbe is bekerült. Kredit mondjuk nem járt érte, innen viszont mindenki tudhatja, hogy 2005 után történt a dolog, hiszen a kreditek akkor kezdtek "beavázkodni" a köztudatba.

Vonattal érkeztem, egy 10 naposra méretezett hátizsákkal, és megérkeztem a tábor területére. Volt néhány arc már a helyszínen, csatlakoztam hozzájuk. Összetákolódott egy szobára való kritikus tömeg, hát mit mondjak, eléggi kritikusra sikeredett. Elfoglaltuk a szobát, és délután már némi eligazgatást követően be is indult a hivatalos programunk. Elég annyi, hogy kisebb csoportokban (kb. egy szobányi egyetemista) méréseket kellett végezni, amit utána az éj leple alatt fel is kellett dolgoznunk.

Első napon felvittek minket a hegy tetejére, ahol a tököm alatt is megizzadtam, és szerintem a vezető tanár anyukája csuklott rendesen, ugyanis a kiosztott feladat miatt emlegettük buzgón a mamát. Volt egy kukoricaföld, mellette egy keskeny út, annak a túloldalán pedig egy kisebb erdős rész. Az erdős rész az enyhet jelentette. Volna. Mert hogy az erdőcske egy véderdő volt, mégpedig egy dögkúté. Úgy lehetett megközelíteni a kerítést, ha a pólóm levettem, az alja felől felcsavartam hurkába, és körbekötöttem a fejem az orrom vonalába, mert mégis jobb a saját "símabőrű szagomat" belélegezni befelé az orromon, ki meg a számon, mint a dögtelep szagát. Harmincmittoménhány fokos kánikulában a dögkútban annyi fehérjeméreg termelődött a rohadó tetemekből, amivel a fél kínai hadsereget ki lehetett volna irtani, ha belecsempésszük a kajájukba.

Szóval az első lesújtó nap végén ránk tört a felismerés, hogy mi a szopott bráner lehető legrosszabb végén foglalunk helyet, és másnap vissza kell mennünk, mert nem sikerült végezni, viszont így nem volt értelme az esti adatfeldolgozásnak, tehát irány a strand.

Strandon természetesen mindenki vadul dobálni kezdte a másikat iszappal, aminek az ott hesszelő hattyúk nem igazán örültek, naná a sok lüke láttán én sem örültem volna a helyében, pláne hogy kishattyú is volt a közelben. Nap végére kipukkantunk, mint a lufi. Lementünk a tábor konyhájára, ahol ruhásszekrény méretű közös hűtők voltak rendszerbe állítva. Hárman mentünk vacsorázni, kongott a konyha az ürességtől. Kicsi, az egyik szobatársam hozott otthonról csípős paprikát, mert szreti. Gondoltam egyed, ha majd a budin radírozni akarsz a seggeddel. De nem bírt vele, huhogott mint aki jó nőt lát, könnybe lábad a szeme, pedig alig járt a felénél. Valamit tenni kell, így hát kivágta az erejét, és becsületes "úttörő" lévén lerakta a szalvettára, hogy majd a legvégén mindennel együtt kidobja. Végeztünk, pakolunk vissza a hűtőbe, mikor megláttunk becsomagolva valamit. Mi ez?!! Bakker, krémes! Akkor együk meg! De bennem megszólalt a lelkiismeret, hogy ne már, biztos szarul esne neki, bárkié is. Ekkor került a szemünk ügyébe a herélt paprika maradványa. Kaján vigyor, és már emeltük is le a krémes tetejét, hogy megkenegessük egy kis csípőssel. Hát mit mondjak, elbíbelődtünk vele egy jó negyed órányit, mi tagadás alapos munkát akartunk végezni. Mikor felértünk a szobába, jókat röhögtünk és jöttek a sztorik, hogy ki milyen tábori kib@szást ismer. Ekkor elmeséltem egyet, amit addig csak hallottam, de sose próbáltam. Nagyon megnyerte mindenki tetszését, csak a kellékeket kellet beszereznünk hozzá, de másnapra sikerült a déli szünetben a kisboltból. Délután siettünk a mérésekkel, mint az állat, hogy mi érjünk vissza először, és idult a hadművelet.

Női WC. kicsavartuk az izzót, hogy a látási viszonyokat a célunknak megfelelően alakísuk, és jött a kivitelezés. Az ülőkét felhajtottuk, hogy csak a csupasz fajansz maradjon. Erre jött a boltból szerzett varázskellék, a folpack. Szépen ráfeszítve a fajanszra, egy láthatatlen vízszintes záróréteget képezve. Férfi WC-ben ez azért nem jó, mert ha a delikvens leül, a farka meg a tartozékok annyira belógnak, hogy az "jelzi" itt valami nem stimmel. Ülőke vissza, és sunyin bementünk a szobába, ajtót nyitva hagyva, hogy érzékeljük az első fecske érkezését. Jött is K. személyében. K. benyit a budiba, ajtót becsukja maga mögött, és feszült csend. Nem telt bele egy perc, és már hallottuk, hogy K. emlegeti a mennyei szenteket, majd rövid csend, és budiajtó óvatosan ki, és fénysebességgel át a zuhanyzóba.

Természetesen rögtön jött az ötlet, hogy a következő célpont csakis a zuhanyzó lehet, de ez már egy másik történet..

Újabb gyilkosság

2009-07-03T10:59:00.001+02:00

No akkor..Tegnap délután mikor hazaértem, boltból hazafele párom mondta, hogy rossz hírei vannak.. Elkezdte sorolni. Végül elérkezett a következőhöz.Kiszökött egy koleszos. Kérdezem hogyan, kirepült, vagy mégis hogyan?Háááát..Ajtónyitáskor kilépett az űrbe. Ugyanis mikor meghallják, hogy közeledik valaki a koleszudvar felé, akkor vadul elkezdenek kavarni a kiskapu irányába. Vicces látvány, aki látott már ilyet, tudhatja miről beszélek. Egyik feleszmél, mivel már megtanulták, hogy ajtónyitásra valami klassz érkezik, elkezd az első szaladni felénk, erre egy másik észreveszi, hogy az egyik szalad, na nehogymá' lemaradjak rohan ő is, és láncreakció kezdődik, ami addig fajul, hogy majd 40 "raptor" úgy rohan, hogy közben a szárnyakkal rásegítenek, tehát előre nyújtott nyakkal trappolnak, közben csapdosnak a szárnyaikkal néha-néha egy hatalmas ugrást beiktatva.Ugyanez történt most is, ajtó kinyílik, pipik betámadnak és egy óvatlan pillanatban kiosont az egyik, mint puki a gatyóba.Fenn az erkélyen várakozott a szunnyadó gyilkos, és amint ezt észrevette, a következő játszódhatott le a fejében. Pipi kinn, én nagyon allergiás vagyok a szárnyasokra, plusz van még egy szép kis vadászösztönöm mellé, hiszen ragadozó vagyok. Visszacsatolás: menni kell, menni kell, rohanni rohanni. Lépcsőn le, éles jobb kanyar úgy húsz méter vágta, célpont bemérve, távolság besaccolva, célpont menekül. Végül target catched!Jól összeropogtatta a csontjait :SItt a baj már nem kicsi, így párom nagyija utána kénytelen volt elintézni. Torka elvágásával a kiskokas lelke ment a patkány után. Úgyhogy este még csirkepucolás, vagyis nekem csak konyhakésszé tétel, majd kiskakas pörkölt felrakása.Egyébként mikor bontottam, akkor derült ki, hogy kakas volt a lelkem, ugyanis heréje nem lehet a tyúknak tudtommal.Az a lényeg, hogy ez már nem tanul meg kukorékolni, csupán az árnyékvilágban.Így aztán este BK után kakaspöri vacsora. Ja, és amíg hazaértem, a gyilkos büntetésben volt, de tudta ő, hogy sáros, és emiatt pölö párom mikor hazaért, nem is ment le hozzá ugrándozva, hanem bekullogott a helyére, mintha tudta volna, hogy párom már értesült a merényletről, pedig csak eztán szerzett róla tudomást. Lényeg a lényeg, hogy szeretgetés megvonásban részesült, hogy érezze a tette súlyát. Persze erről én mit sem tudva, vettem neki csemegefalatot hazafelé, és hát mivel ellágyult a szívem, én törtem meg a jeget, megbeszéltük, hogy ilyet nem tesz még egyszer, mert csúnya dolog, meg hogy szokjon hozzá, hogy a pipik a barátaink, és odaadtam neki a kiscipő alakú préselt marhabőrből készült csemegét.Szegény kutya nem tudta, hogy akkor most mi van. Büntibe vagyok, de mégis kapok jutalmat is, szó mi szó jól összezavartam. Tudom én vagyok a hibás, következetesnek kellett volna lennem, viszont így számára pasek a feltétel nélküli mentsvár, bármit is tesz. Én nem ember vagyok a szemében, hanem egy kutya, a falákban az a haver, aki mindig lojális :D

Patkánysztori

2009-07-03T10:57:00.000+02:00

Tennap délután pipik be a karámba, de még nem lettek bezárva a hálószobába, mikoris kinn az erkélyről halljuk, hogy ijedten csipognak az óvodában. Persze a kishaverunk, a szürke kis patkány ott kavart az udvar közepén. Viszont nem mert bemenni a pipikhez, nagyon óvatosan csak ólálkodott az ól körül (that's ól)Csirkék bezár, patkányfogót felhúztam, elrejtettem, vagyis darával beszórtam. Utána láttuk még kavarni a kis szürkét, de hát nem lehetett őrizgetni egész este, hát bementünk.Éjjel Lisa felébredt, hogy valami sikít odakinn, és elkezdett ugatni.Persze én húztam a lóbört. Reggel, mikor sz@ros gumicsimmában kimentem, felébreszteni az ovisokat, a patkányfogó ki volt oldva, de a patkány sehol..Remélem jól megijedt, és keres magának valami biztonságosabb helyet az étkezésre, különben csinálok valami rafinált csapdát, és akkor télleg jajj neki!!!
A patkány már három nullra vezet, tegnap volt egy döntetlen, mert az ugye nem száít, ha ugyanúgy találtam a patkányfogót, ahogyan azt este hagytam. Ha jól meggondolom, eddig csak etettük a kishavert...Továbbá a hétvégém még azzal telt, hogy egy jó nagy adagot daráltam, na nem diót, hanem búzát a kamasz csirkéknek. Jajj, nagyon rosszak már! Ma tartottunk népszámlálást, de úgy hogy egyenként pakoltuk be őket a szálláshelyükre, mondhatni a kollégiumba.Először jött ki az az eredmény, hogy nem szökött meg egyik sem, és osztódással nem is szaporodtak, azaz 39, mert 40en érkeztek és Pityesz miatt 39 koleszos, Pityesz ugye vegyük úgy, hogy magántanuló.Ja igen, amit elfelejtettem, 4-1-est esznek és nem isznak és nem is boroskóla, hanem búza-táp. Rengeteg zöldet fogyasztanak, de nincs üveges tekintetük tőle, tehát nem a THC-s fajta zöldet, mielőtt meggyanúsítana valaki, hogy befüveztetjük a csirkéinket.Végülis befüveztetjük, csak mégse úgy, még ha koleszosnak is titulálom őket. Tarrá tarolták az udvart, pedig csak két hete lettek rohangálósra engedve, egyik-másik már jó 80 deka is lehet.Jóanyám ma mondta telefonban, hogy milyen isteni is lesz a kertből szedett friss borsóból borsóleves, és mellé zsenge rántott pipi újkrumplival. Így aztán mondtam a tollasoknak, hogy ne vigadjanak oly felhőtlenül, mert a borsó már vadul virágzik :D:D
Nyertünk!
Szegény kishaver rendesen odalett, úgy ki voltak gúvadva a szemei reggelre, mint két hatalmas bors szem.Végül a baracklekváros bukta miatt lett a patkánynak bukta, ebbe beletört a foga, vagyis az orra, ugyanis azt csapta telibe a patkányfogó!Akkora volt mint a cipellőm, pedig 43-asat hordok.
Ravatal
Jobb híján ugynis úgy történt a dolog, hogy mikor megláttam és megállapítottam a halál beálltát, patányfogóstul kivittem szegény párát a kuka mellé. Kivarázsoltam az elhunytat a halált okozó szerkezetből, majd mivel úgy meg volt meredve mint a 3 hetes kifli, egy szép lapulevéllel megfogtam a farkát, és orral lefele belehelyeztem egy kék műanyag kerekes szeméttároló "konténerbe", vagyis jelen esetben orral lefelé lett felravatalozva. A gyászoló rokonság végső búcsút szerda reggeleig vehet az elhunyttól, ugyanis akkor jön a szemetes autó, aki végső nyughelyére viszi. Utolsó utja valószínűleg egy Miskolc környéki szeméttelepen lesz. De hát porból lettünk és azzá is leszünk.Ő már az örök vadászmezőkön van a felhők felett, és mennyei darákat csemegézget, de ha a patkánypokolba került esetleg (ugye patkánysága tetteit mi nem ítélhetjük meg, és azt sem tudhatjuk, hogy az írás szerint folytatta é az életét) akkor remélem a patkány ördög nem bünteti lekváros buktára kárhoztatással.Viszont engem megviselt a gyilkosság ténye, majd a páromtól megkérdezem, hogy ez vajon minősített eset e, de annyiban biztos vagyok, hogy előre eltervelten, talán aljas indokból követtem el a gyilkosságot, és vállalnom is kell érte a felelősséget.Félretéve a viccet, azért hatalmába kerített rendesen a rossz érzés, mert bár nézzetek hülének, de aranyos volt mikor az udvaron rohangált. Pl. tennap a légynek is megmondtam, hogy ha már bejött a konyhába, akkor lesz oly szíves és távozik, vagy ha nem, hát szembe kell néznie a következményekkel, miszerint a műsorújság Édes Drága Dundika c. szappanoperálás 23234455672. részének beharangozójával fogom halálra sebezni.(Bocs Rokker Zsolti, tőled loptam a szöveget)
Jó Reggelt!Patkányos képet kegyeleti okokra hivatkozva nem rakhatok fel ide, meg történt tegnap egy csomó minden, így talán még időm se lett volna, de tényleg már szemétségnek éreztem az "elhunyt" fotózását, inkább nyugodjon békében, így könnyebb a lelkemnek is.Amúgy pedig másik gyilkosság is történt tegnap....Folyt.köv.

Átlag KEK-es buli

2009-07-03T10:56:00.000+02:00

Hajnali kilenc körül felébredtem a koliban,algában (ALsóGAtya) folyosóra ki, cigi, kávé és unott tökvakarás kócosan szájszaggal csipásan és borostásan.
Talán még fingottam is egy kellemeset :D (megjegyzem élénk pirosra festett haj, szemöldök piercing) Na akkor kéne falni valamit. Jó esetben büfé a földszinten, rosszabb esetben kifőtt spagetti cukros kakaóporral :S Délig valahogy túl tettem magam az ébredés traumáján majd kerestem valakit, hogy "..figyi! Lécci-lécci ha bemész gyakorlatra, itt a Neptun-kódom, írjál már fel a katalógusra, mert "most" nem tudok bemenni.."
Szomszédba átkopogás a rosszarcúakhoz, ahol egy éven át be volt húzva a függöny, dübörgött a metál az n+1 wattos hangfalakból, Dj. Shuffle nyomta a jobbnál jobb zenéket a Winampból. Szerveztünk expedíciót! Sörért! A bolt 25 méterre volt a koliajtótól, de mindenki azzal érvelt állandóan, hogy a héten én már voltam, ne má én menjek! Valahogy lett sör, vagy bor vagy éppen valami más és elindult a következő algoritmus: Sör-->cigi a folyosón-->sör-->WC-->sör és zene-->cigi a folyosón.. valaki visszatéved a suliból megvetően megjegyzi, hogy b. + má megin hogy néztek ki, még csak két óra van!
Persze akkor azt vallottuk, hogy az egyetemen az előadóterem nem kocsma, nem kell mindig ott ülni Délután felé: na akkor megyünk a KEK-re? (Kertészeti Egyetem Klubja) vagy Ráday Klub, vagy Süss fel nap, jó időben West Balkán a Kopaszi-gáton, vagyis mindig akadtak variációk, sőt néha ezek lineáris kombinációi, csak hogy viilantsak olyan szavakat is, amivel úgy tűnhet, hogy valamelyest művelt vagyok matematikából. Estére vettem egy borotválkozós kétdekást, ez mindig konyak volt, csak azért, hogy meg ne vágjam magam. Bandáztunk, alapoztunk, 11körül elindultunk. Jó magyar szokás, hogy sehol nem kezdődnek bulik éjfél előtt, hiába nyit ki a hely mondjuk 9-10körül, fölösleges elindulni, hacsak nem akar az ember egyedül leittasodni, így hát ehhez igazodtunk is böcsülettel. Megérkezés után egy velkám drink ami néha hajnalig tartó pult támasztásba csapott át, ha pedig nem, akkor képesek voltun az Ossiantól kezdve a Csáó Márínáig mindenre csápolni. Ekkor midig az volt a haditerv, hogy csak egy félét csabad inni, mert pokoli lesz különben a másnap. Nekem ez ment is általában, volt olyan hely, ahopl már nem azt kérdezték a pultnál, hogy mit, hanem hogy mennyit..
Feles, tánc, feles, tánc sígytovább Néha azért mégis sikerült többet inni a Keltinél, s néha mindegy volt ki tette ezt magával, szolidaritásból kimentünk vele leigazoltatni az avarba a leveleket. Azóta hánytam már rengeteget egy betegség miatt és nem tudom felfogni, hogy mit élveztem akkoriban ebben az egészben. De ez most nem ide tartozik. Hajnalban haza, de igyekeztünk úgy venni az irányt, hogy bármerről is érkezzünk haza, lehetőség szerint ejtsük útba a Körteret. Volt ott akkoriban egy éjjel-nappali hamburgeres, el is neveztük "dögösnek" amolyan dögburger félével bűntették a jó népet, amit nem is lehetett józanul megenni, de akkor isteninek tűnt. Fura dolgok voltak benne, de jó volt.
Hazaérve toláisan megviselten még leugrottunk egy afterpartira az alagsori kocsmába, ahol már repültek a szupermenek. (szuperment értsd úgy: K.O. gyerek ül az asztalnál, vagyis hasal az asztalon, jobb vagy bal keze előre nyújtva, mint mikor szupermen repül, csak ez egy kicsit kevésbé volt szexi látvány, főleg ha az illetőnek még a segge vágánya is kiláccot picinyt a buliban megviselődött öltözék miatt) Egy-két jó éjt feles aztán csak el kellett találni a liftben a megfelelő emelet gombját.. Nem is olyan könnyű ám az ilyenkor, főleg egy kb. 10 emeletes tök egyforma folyosókkal megáldott kollégiumban. Gyengéd búcsú a hősiesen kitartó cimbiktől, szobába be pofával az ágyba. Néha egy gyors rohanás a budiig, ha túl "erős" volt a hamburger, és vége, filmszakadás. Aztán... Hajnali kilenc körül felébredtem a koliban,algában....

OLD’s nyitó vagy a körül.. (tiszta beszarás)

2009-07-03T10:53:00.002+02:00

Vége lett a nyári szünetnek, ami már átcsapott a hál' Istennek érzésbe, no nem azért, mert rettenetesen hiányzott az egyetem, csak mert ugye nyár után ismét összeverődtek a rosszarcúak. Alig kezdtünk bele az évbe, épp csak túl voltunk a beköltözésen, meg a viszontlátás örömén, mikor is minden jóra való egyetemi klub nyitogatni kezdte kapuit várva a szomjas varacskolni vágyó ifjakat.
Át is ruccantam az OLD’s-ba mert tudván-tudtam, hogy ott mindig akad némi kedves ismerős. Így is lett, buli szettet magamhoz vettem, ami nem állt másból, mint bakancshoz egy bármilyen nadrág és egy... mit egy AZ Unicumos pólóm. Nevezhetjük éppen munkaruhának is. Megérkezek. A hangulat kiváló, a felső szinten már bokáig lehetett járni az eldobott műanyag poharakban, forgott a diszkógömb, és Neotonék már 220 felett jártak. Izzadt testű félrészeg emberek mozogtak, érzésre akár egy összerázott hering konzerv. Na szép, tudtam, hogy jó helyre kerültem, de nekem itt még nem volt megállás, irány az alsó szint, ott van csak az igazi ereszd el a hajam buli. Félúton volt még egy pult a lépcsőfordulónál, itt "belebotlottam" R és Gy párosába. ÖÖrrééj!!
Áááááááááááááá! paseeek!! Szeasztok! Szeasz! Szasz! Nem mész te sehova egy nagylaza, de eks legyen ám. (Nem tudom kell e fordítani, minden esetre ebben a kultúr diaszpórában a nagylaza 3-2es szigorúan nullputtonyos cudarkából, az eks pedig az amennyi marad annyi harag) Szóval mese nem volt, nem is akartam visszaélni a vendéglátóim jóindulatával, hiszen mégis csak ők voltak otthon, meg hát kellett is az a nyakolaj, hiszen azért (is) mentem. Na akkor aztán még egy és még egy. Utána nem ittam többet. Nagylazát. Mert ez az akció nagyjából fél órán át tartott, utána demokratikusan megszavaztuk, hogy nem kell az a kóla bele, nem kedvezünk a multiknak, fogyjon inkább a keceli borháromszög nemes terméke, ez ugyebár mégis csak hazai. A következő fél órában bevertünk a jobbik fajta szupertablettásból is vagy 2-3 felest (korsó) és már kezdett meghatni az a sok időközben elmesélt nyári élmény, hát gondoltam jobb lesz ha kicsit kilépek az épület elé, mert nem akartam senkit és semmit lehányni, hiszen hazai vizeken voltam én is rókavadász, tudom milyen másnak a gyomortartalmát feltakarítani. Így megóvandó a "semi-kollégákat" elindultam kifelé. De odakinn egyedül maradtam a tömegben, már nem volt az az izgalom, amit a viszontlátás öröme indukált, kissé elvesztettem a lelkesedésemet. Ekkorra a szupertablettás már mást is akart, nem csak felül kikandikálni, így jobbnak láttam, ha izibe hazasomfordálok, ugyanis nem volt kedvem a Trainspotting feelingű WC-t használni. nem akartam úgy járni, mint Renton.
Egy lépés. Még egy lépés. És még vagy kettő-három. Ojjjajj! Ez csikar de kegyetlenül!! Egy életem, egy halálom, a cél kitűzve: hazajutok, mert hamarabb haza kell érjek, mint ahogy a "zégerek és szimeringek" eleresztenek. Pár lépés után beláttam, hogy kishaver, ezt te most nagyon bebuktad, nem fogsz hazaérni, ezt garantálom. Alkohol gőzös fejemben megoldást keresve kavarogtak a gondolataim. Épp egy akkor épülő "Mondd meg Ödönnek" banknál jártam, és zseniális ötlet pattanti eme gondolataim közül! Belépek az építési területre, nagy homokos kavics kupac mellé teszek egy kisebb kupacot, és kész, megszületett a megoldás! Peeerszeeeee!! Szekuricsi kikandikált, mikor éppen léptem volna be, és félre nem érthető módon egy árva hang nélkül tudtomra adta, hogy ezt én még csak meg se akarom próbálni. Akkor kibírom az E épület árkádjaiig, ott gatyesz le, és minden megoldva. És ekkor csakis egy dolog oldódott meg, a záróizmom.
Tisztán emlékszem, hogy a testsúlyom épp a jobb lábamon volt, a bal kissé ellazulva, na azon indult meg lefelé minden. Ha már így alakult, gondoltam nincs mit tenni, az időt nem forgathatom vissza, válságkezelés kell, de azonnal. Jobb lábon állva, mint akit az áram ráz megpróbáltam mindent amit csak lehet kidolgozni a bal nadrágszárból, és szarosan de szorosan a fal mellett elindultam haza. Válságterv második felvonás: koliba be az ajtón amilyen gyorsan csak lehet, fel a szobába, egyből a zuhanyzó hónajba csapott Domesztosszal, hisza tusfürdő úgyis a zuhanyzóban. Biztonság kedvéért azért a defektes lábamon felhúztam a zoknit a nadrág szárára, hogy ne potyogtassak a fehér csiszolt mésző járólapokra. Terv bevált, így is tettem.
Másnap reggel elmeséltem a szobatársaimnak, majd beszartak a röhögéstől. OK, gondoltam egy ideig még hallgatom tőlük, aztán lecseng az egész. Másnap este jön G. a szobatársam. Úgy röhög, hogy nem bír megszólalni. Itt már baj lesz, kínomban elkezdtem röhögni azon, hogy ő hogyan röhög. G: Bakker, jövök be a koliba, a portás megállít.Te figyelj, tegnap este jön egy csávó, úgy rohan, mint a vadbarom. Feltépi a koliajtót, de úgy, hogy az kiakad, nem csukódik vissza. Gondoltam kimegyek már behajtom utána. És képzeld, kis barna darabkákat potyogtatott a fehér padlóra. G. jó fej volt, próbálta tompítani a dolgokat, hiszen ő ismerte a valódi sztorit, és azt mondta a portásnak, hogy lehet a csávó kutyaszraba lépett, tudod mennyi van itt a környéken. Erre S. a portás: Lehet, de szerintem beszart, különben miért volt felhúzva a zokni a nadrágjára.....
Ettől az időponttól kezdve, ha megláttam, hogy S. a portás, laposkúszásba villámgyorsan repesztettem a portásfülke előtt elfordított fejjel, egy laza intéssel köszönve. Viszont ez az eset alapozta meg azt a tényt, hogy nagyon jóba lettem S. portással, és megnyugtatott, hogy látott ő már sokkal cifrábbat is. Később én is......