Pálinka
Hét azaz hét szilvafa hozta el a vesztet. Gyönyörű tavasz volt tavaly, virágba borultak a fák, s velük együtt az én lelkem is.
Mind a hét szilvafa virított a késő tavaszi napsütésben, csillant rajtuk a nap fénye, mint alagsori kocsmában a neon a feles poháron. Jóvanna, 2 és 4 centes poharak vannak már, mert beleléptünk a nagy tutiba, mondhatná Pilu, hogy "De jó nekem tesi", de nekem a 3 centes stamp marad, a feles meg feles. Abba meg ne menjünk bele, hogy a tavalyi csodálatos erdélyi nyaraláskor négyünk közül csak én tudtam, hogy az űrmérték másfajta a Fogarasi havasok lábánál élő véreinknél, mint nálunk, aki nem hiszi, próbálja ki.
Pityesz barátunk a szilva érésekor még nem volt bevadulva, sííííímán meg lehetett etetni magozott szilvával. Azóta ő is az életünkre tör, alig lehet előle elmenekülni. Pityesz tehát tolta a magozott szilvát, főtt a lekvár a katlanra állított üstön kétszer is, valamikor akkor tájt, mikor a "hobbikertészetet" fel kellett számolni mert nagy lett a sürgés-forgás.
De hát amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is, tehát a feladat adott volt, meg kellett szedni a háznál található hordókat azzal, ami már nem akart lekvár lenni és Pityesz torkán se fért le már. Mi pedig hűségesen szedtük a hordókba, mindnek a tetejét lefojtottuk egy tenyérnyi vastagság mértékű bodza bogyóval, hogy illata is legyen, vagy legalább különbözzünk kicsit mindenkitől.
A hordók színültig teltek, jött az ősz, majd egy igen zord tél, de a hordók mélyén megindult valami. Ennek persze semmi köze a vindofcséndzs-hez, csupán a biológia engedett a törvénynek, és kicsiny baktériumok hada kezdte meg áldásos munkáját, hogy a C6-H12-O6 képletet ily módon C6-H12-O6 --->2CH3-CH2-OH+2CH2.
Eljött a tél vége, ersze mi még mindig fűtöttünk fenn a hegyen, hiába jött el a feltámadás. De a Feltámadásra valami történt a szunnyadó hordókban, a kémiai folyamat végbement.
Első időpont a nagy vegyészhet március 9 lett volna, egy nappal nőnap után, de nem lett belőle semmi, mert katunk fülest egy jobb vegyészről, ki pediglen április 16-án tartotta rendelését, isa ki nopun engem az gólya belepottyantott a szülői ház fészkébe. De ebből sem lehetett semmi, mert odafenn Zeusz másképp rendelkezett (kiváltképp a Titánok haraca mozifilm után mondom ezt így), s lett úgy a helyzet, hogy ama nagy vegyész a középső tavaszi hónap 8-án ért rája, akkor tehettük kegyünket nála. Természetesen nekem akkor éppen a Tűzvédelmi szakvizsgám miatt kellett küzdenem székesfővárosunkban, így lemaradtam a jóról, csak két kannával tudtam már találkozni, melyben a tanúbizonyságoz tévők állították, hogy bíz ebben etanol leleledzik, szilva-bodza aromával, melyek együttes köbtartalmam megüti a 26 litert, továbbá fokolását tekintve az 54°-ot, persze nem Fahrenheit-ben.
Lett is nagy öröm, meg is ágyaztunk a jövevényeknek aszalt szilva, bodza,barack valamint áfonya ágyon, kik pedig elaludának az alsó pince egy rejtett szekrényében.
Nem mondom, annyira nem volt rejtett a szekrény, hogy az Úr 2010-ik esztendejében a parlamenti választásokra utazva ne tudjak magammal vinni annyit, hogy a vetkőzőfülkében már alig láttam a peppert, nem hogy ikszet tegyek. De előtte egy hajléktalant azért megkínáltam jóféle bükki pálinkával, melyet most is meg fogok húzni az Országházas flaskából, hogy jobban menjen az írás.
Kissé marja a torkom, de bánja kánya, jobban esik mint egy gyomortükrözés, mint amit a 30. születésnapomon élvezhettem végig éhgyomorra érkezve a vizsgálóba.
Szóval a pálinka fogy, mint a Hold, hétvégén pedig konyhakertben veteményeztünk, úgy hogy mellette gulyás bográcsban, reggel nekem Sobri Jóska fazonú arcszőrzet formázva és hajrá a veteményezésnek.
Kedvesem főzött, két nagymama segített és pasek volt olyan faja gyerek, hogy zugivott,, mint mikor a Népszigeten megtáncoltatta a menyasszonyt kicsit se tartva az ifjú tetovált férj haragjától.
Bizony mondom néktek a valót:
Ne legyetek zugivók, mert szájon csókoljátok az egyébként kan kutyát és idő előtt ágyba parancsolnak, hogy legyen min gondolkodni.
Egyébként minden el lett veteményezve.
Jövő héten pedig megyünk egy találkozóra, párom remélem addig nem olvassa ezt a bejegyzést, mert ott is zugivásra készülök, és úgy megtáncoltatom, amire még magam sem számítok.
2010. május 3., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése