Hajnali kilenc körül felébredtem a koliban,algában (ALsóGAtya) folyosóra ki, cigi, kávé és unott tökvakarás kócosan szájszaggal csipásan és borostásan.
Talán még fingottam is egy kellemeset :D (megjegyzem élénk pirosra festett haj, szemöldök piercing) Na akkor kéne falni valamit. Jó esetben büfé a földszinten, rosszabb esetben kifőtt spagetti cukros kakaóporral :S Délig valahogy túl tettem magam az ébredés traumáján majd kerestem valakit, hogy "..figyi! Lécci-lécci ha bemész gyakorlatra, itt a Neptun-kódom, írjál már fel a katalógusra, mert "most" nem tudok bemenni.."
Szomszédba átkopogás a rosszarcúakhoz, ahol egy éven át be volt húzva a függöny, dübörgött a metál az n+1 wattos hangfalakból, Dj. Shuffle nyomta a jobbnál jobb zenéket a Winampból. Szerveztünk expedíciót! Sörért! A bolt 25 méterre volt a koliajtótól, de mindenki azzal érvelt állandóan, hogy a héten én már voltam, ne má én menjek! Valahogy lett sör, vagy bor vagy éppen valami más és elindult a következő algoritmus: Sör-->cigi a folyosón-->sör-->WC-->sör és zene-->cigi a folyosón.. valaki visszatéved a suliból megvetően megjegyzi, hogy b. + má megin hogy néztek ki, még csak két óra van!
Persze akkor azt vallottuk, hogy az egyetemen az előadóterem nem kocsma, nem kell mindig ott ülni Délután felé: na akkor megyünk a KEK-re? (Kertészeti Egyetem Klubja) vagy Ráday Klub, vagy Süss fel nap, jó időben West Balkán a Kopaszi-gáton, vagyis mindig akadtak variációk, sőt néha ezek lineáris kombinációi, csak hogy viilantsak olyan szavakat is, amivel úgy tűnhet, hogy valamelyest művelt vagyok matematikából. Estére vettem egy borotválkozós kétdekást, ez mindig konyak volt, csak azért, hogy meg ne vágjam magam. Bandáztunk, alapoztunk, 11körül elindultunk. Jó magyar szokás, hogy sehol nem kezdődnek bulik éjfél előtt, hiába nyit ki a hely mondjuk 9-10körül, fölösleges elindulni, hacsak nem akar az ember egyedül leittasodni, így hát ehhez igazodtunk is böcsülettel. Megérkezés után egy velkám drink ami néha hajnalig tartó pult támasztásba csapott át, ha pedig nem, akkor képesek voltun az Ossiantól kezdve a Csáó Márínáig mindenre csápolni. Ekkor midig az volt a haditerv, hogy csak egy félét csabad inni, mert pokoli lesz különben a másnap. Nekem ez ment is általában, volt olyan hely, ahopl már nem azt kérdezték a pultnál, hogy mit, hanem hogy mennyit..
Feles, tánc, feles, tánc sígytovább Néha azért mégis sikerült többet inni a Keltinél, s néha mindegy volt ki tette ezt magával, szolidaritásból kimentünk vele leigazoltatni az avarba a leveleket. Azóta hánytam már rengeteget egy betegség miatt és nem tudom felfogni, hogy mit élveztem akkoriban ebben az egészben. De ez most nem ide tartozik. Hajnalban haza, de igyekeztünk úgy venni az irányt, hogy bármerről is érkezzünk haza, lehetőség szerint ejtsük útba a Körteret. Volt ott akkoriban egy éjjel-nappali hamburgeres, el is neveztük "dögösnek" amolyan dögburger félével bűntették a jó népet, amit nem is lehetett józanul megenni, de akkor isteninek tűnt. Fura dolgok voltak benne, de jó volt.
Hazaérve toláisan megviselten még leugrottunk egy afterpartira az alagsori kocsmába, ahol már repültek a szupermenek. (szuperment értsd úgy: K.O. gyerek ül az asztalnál, vagyis hasal az asztalon, jobb vagy bal keze előre nyújtva, mint mikor szupermen repül, csak ez egy kicsit kevésbé volt szexi látvány, főleg ha az illetőnek még a segge vágánya is kiláccot picinyt a buliban megviselődött öltözék miatt) Egy-két jó éjt feles aztán csak el kellett találni a liftben a megfelelő emelet gombját.. Nem is olyan könnyű ám az ilyenkor, főleg egy kb. 10 emeletes tök egyforma folyosókkal megáldott kollégiumban. Gyengéd búcsú a hősiesen kitartó cimbiktől, szobába be pofával az ágyba. Néha egy gyors rohanás a budiig, ha túl "erős" volt a hamburger, és vége, filmszakadás. Aztán... Hajnali kilenc körül felébredtem a koliban,algában....
Talán még fingottam is egy kellemeset :D (megjegyzem élénk pirosra festett haj, szemöldök piercing) Na akkor kéne falni valamit. Jó esetben büfé a földszinten, rosszabb esetben kifőtt spagetti cukros kakaóporral :S Délig valahogy túl tettem magam az ébredés traumáján majd kerestem valakit, hogy "..figyi! Lécci-lécci ha bemész gyakorlatra, itt a Neptun-kódom, írjál már fel a katalógusra, mert "most" nem tudok bemenni.."
Szomszédba átkopogás a rosszarcúakhoz, ahol egy éven át be volt húzva a függöny, dübörgött a metál az n+1 wattos hangfalakból, Dj. Shuffle nyomta a jobbnál jobb zenéket a Winampból. Szerveztünk expedíciót! Sörért! A bolt 25 méterre volt a koliajtótól, de mindenki azzal érvelt állandóan, hogy a héten én már voltam, ne má én menjek! Valahogy lett sör, vagy bor vagy éppen valami más és elindult a következő algoritmus: Sör-->cigi a folyosón-->sör-->WC-->sör és zene-->cigi a folyosón.. valaki visszatéved a suliból megvetően megjegyzi, hogy b. + má megin hogy néztek ki, még csak két óra van!
Persze akkor azt vallottuk, hogy az egyetemen az előadóterem nem kocsma, nem kell mindig ott ülni Délután felé: na akkor megyünk a KEK-re? (Kertészeti Egyetem Klubja) vagy Ráday Klub, vagy Süss fel nap, jó időben West Balkán a Kopaszi-gáton, vagyis mindig akadtak variációk, sőt néha ezek lineáris kombinációi, csak hogy viilantsak olyan szavakat is, amivel úgy tűnhet, hogy valamelyest művelt vagyok matematikából. Estére vettem egy borotválkozós kétdekást, ez mindig konyak volt, csak azért, hogy meg ne vágjam magam. Bandáztunk, alapoztunk, 11körül elindultunk. Jó magyar szokás, hogy sehol nem kezdődnek bulik éjfél előtt, hiába nyit ki a hely mondjuk 9-10körül, fölösleges elindulni, hacsak nem akar az ember egyedül leittasodni, így hát ehhez igazodtunk is böcsülettel. Megérkezés után egy velkám drink ami néha hajnalig tartó pult támasztásba csapott át, ha pedig nem, akkor képesek voltun az Ossiantól kezdve a Csáó Márínáig mindenre csápolni. Ekkor midig az volt a haditerv, hogy csak egy félét csabad inni, mert pokoli lesz különben a másnap. Nekem ez ment is általában, volt olyan hely, ahopl már nem azt kérdezték a pultnál, hogy mit, hanem hogy mennyit..
Feles, tánc, feles, tánc sígytovább Néha azért mégis sikerült többet inni a Keltinél, s néha mindegy volt ki tette ezt magával, szolidaritásból kimentünk vele leigazoltatni az avarba a leveleket. Azóta hánytam már rengeteget egy betegség miatt és nem tudom felfogni, hogy mit élveztem akkoriban ebben az egészben. De ez most nem ide tartozik. Hajnalban haza, de igyekeztünk úgy venni az irányt, hogy bármerről is érkezzünk haza, lehetőség szerint ejtsük útba a Körteret. Volt ott akkoriban egy éjjel-nappali hamburgeres, el is neveztük "dögösnek" amolyan dögburger félével bűntették a jó népet, amit nem is lehetett józanul megenni, de akkor isteninek tűnt. Fura dolgok voltak benne, de jó volt.
Hazaérve toláisan megviselten még leugrottunk egy afterpartira az alagsori kocsmába, ahol már repültek a szupermenek. (szuperment értsd úgy: K.O. gyerek ül az asztalnál, vagyis hasal az asztalon, jobb vagy bal keze előre nyújtva, mint mikor szupermen repül, csak ez egy kicsit kevésbé volt szexi látvány, főleg ha az illetőnek még a segge vágánya is kiláccot picinyt a buliban megviselődött öltözék miatt) Egy-két jó éjt feles aztán csak el kellett találni a liftben a megfelelő emelet gombját.. Nem is olyan könnyű ám az ilyenkor, főleg egy kb. 10 emeletes tök egyforma folyosókkal megáldott kollégiumban. Gyengéd búcsú a hősiesen kitartó cimbiktől, szobába be pofával az ágyba. Néha egy gyors rohanás a budiig, ha túl "erős" volt a hamburger, és vége, filmszakadás. Aztán... Hajnali kilenc körül felébredtem a koliban,algában....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése